Stephen Petranek interjú
Akár
már most is a Marsra mehetnénk, az egyetlen dolog, ami hiányzik
hozzá, az a pénz – véli Stephen Petranek díjnyertes újságíró,
TED-előadó és a Breakthrough Technology Alert főszerkesztője.
Könyvében, a magyarul is megjelent Életünk a Marson-ban azt
boncolgatja, hogy húsz év múlva már kénytelenek leszünk a
Marsra emigrálni, és akkor nem egybolygós, hanem kétbolygós
fajjá válunk.
Petranek
több mint 45 éve ír a különböző technológiai és zöld
újításokról, volt már a Discover Magazine főszerkesztője, a
Life vezető szerkesztője, és a Washington Post Magazine
szerkesztője is. Most a National Geographic Budapesten készülő új
dokumentumfilmjéhez, a MARS-hoz kérték ki szakmai véleményét –
a Channel több mint százfős stábbal forgatja hatórás új
produkcióját, aminek
témája
egy hipotetikus Marsra szállás lesz.
A sorozat izgalmas interjúkat tartalmaz neves tudósokkal és mérnökökkel, és részben a jövőben, 2033-ban játszódik, amikorra az első Mars-misszió időpontját teszik. Petranek a forgatásra érkezett Magyarországra, és exkluzív interjút adott az Origónak arról, mit gondol a Mars-utazások jövőjéről, és hogy miért nem koncentrálnak a nagyobb űrügynökségek megfelelően a vörös bolygóra.
Petranek
az egyik TED-beszélgetése közben
Forrás:
James Duncan Davidson/TED/James Duncan Davidson/James Duncan Davidson
Ön
a könyvében azt írja, minden lehetséges eszközünk megvan már
ahhoz, hogy eljussunk a Marsig. Ha ez így van, miért nem vagyunk
már ott?
1969
után, amikor az Apollo-program embereket juttatott a Holdra, a
NASA-nak ki kellett találnia, hogy mi legyen a következő lépése.
Wernher von Braun, akinek Saturn-V rakétája miatt az amerikai
űrprogram rengeteget köszönhet, eredetileg egy Marsra juttató
rakétaként tervezte az inkább Holdra szállásra használt
szerkezetet. Egyáltalán nem akart a Holdra menni.
Az
Apollo-11 küldetése volt az első valódi űrutazás
Forrás:
NASA
Szóval,
az Apollo-11 sikere után megpróbálta meggyőzni Richard Nixon
elnököt, a Kongresszust és a NASA-t, hogy induljunk inkább a Mars
felé. Akkoriban ő volt a NASA második embere. Az űrügynökség
egyébként valójában az elnöknek dolgozik, nem a Kongresszusnak,
így Von Braun Nixont akarta meggyőzni arról, hogy a Mars legyen a
következő célpont. Még egy komplett programot is kidolgozott
arról, hogy hogyan jussunk el a Marsra, és vigyünk embereket is,
méghozzá 1985-ig.
Von
Braun soha nem akart a Holdra menni, az ő álma mindig a Mars volt
Forrás:
Wikimedia Commons
Miért
akart a Marsra menni a Hold helyett? Akkoriban még a Hold is
elérhetetlennek tűnt.
Már
kisgyerekkora óta a Mars volt a célja. Eredetileg úgy gondolta,
hogy emberek élnek a bolygó barlangjaiban. Persze később, ahogy
az első szondáink elérték a Marsot, kiderült, hogy nagyon ritka
a légkör, és magas a sugárzás, így az elképzelései
ellehetetlenedtek.
1948-ban
írt egy könyvet Das Marsprojekt címmel. Ez egy 120 oldalas kötet,
és minden benne van ahhoz, ami egy Mars-utazáshoz szükséges.
Leírások, rakétarajzok, minden.
Még
Hitlert is megpróbálta meggyőzni,
hogy
egy Mars-misszió jó ötlet lenne.
Ennek ellenére Nixon a Space Shuttle program mellett döntött.
Richard
Nixon elnök, az Apollo-11 visszatért és karanténban lévő
asztronautáival
Forrás:
NASA
A
Shuttle azonban egy jövőtlen rendszer volt. Föld körüli pályára
állt, és ennyi. És annak ellenére, hogy az összes
NASA-projektnek mindenki által átláthatónak kell lennie, 10
titkosított missziót vezényeltek le a Space Shuttle-lel 1982 és
1990 között.
Szóval
nem kizárólag űrkutatási célok vezérelhették Nixont, amikor a
Space Shuttle mellett döntött?
Nixon
főként katonai és biztonságtechnikai okokból választotta az
űrrepülőket. Valószínűleg mind a CIA, az NSA és a katonaság
is akarta használni a programot. Abban az időszakban a kémműholdak
filmet használtak a felvételekhez, amelyeket vissza kellett hozni a
Földre, hogy meg tudják őket nézni.
Az
egyik Space Shuttle repülő, az Endeavour a Nemzetközi Űrállomáshoz
dokkolva
Forrás:
NASA
A
Space Shuttle egyszerűen le tudta hozni a fotókat a Föld körüli
pályáról. Aztán kiderült, hogy a Shuttle-missziók annyira
drágák, hogy egy idő után a CIA és a katonaság mégsem kért
belőlük. Egészen addig, amíg meg nem építettük a Nemzetközi
Űrállomást, az űrrepülőknek nem is volt hova menniük, és
még maga az ISS is elég rossz ötlet volt, mert nem sok olyat
tanultunk odafenn, aminek hasznát vehetnénk.
Miért
gondolja így? Ott vannak például azok a kísérletek, amelyek a
világűr és a zéró gravitáció emberi testre gyakorolt hatásait
vizsgálják. Ezek sem hatékonyak?
Ezek
olyan dolgok, amelyeket már akkor ismertünk, mielőtt megépítettük
az ISS-t, és olyanok, amelyeket földi körülmények között is
tudunk tesztelni. Nagyon sok, komoly érvekkel alátámasztott
kritika érkezett már az Űrállomással kapcsolatban. Az egész túl
drága, és őszintén szólva úgy gondolom, hogy nem értünk el
vele túl sok mindent. Azt eddig is tudtuk, hogy ha sokáig nem
eddzük a testünket, az leépül. Esetleg némi pszichológiai
tapasztalatot gyűjtöttünk azzal kapcsolatban, hogy mi történik,
ha több ember él egy nagyon kicsi helyen, de még erre is
végezhetünk kísérleteket itthon is.
Scott
Kelly amerikai asztronauta az ISS fedélzetén. Kelly 340 napot
töltött a világűrben, hogy kiderüljön, milyen hatással van a
szervezetére ilyen sokáig a súlytalanság
Forrás:
NASA
Az
emberek elvesztették az érdeklődésüket az űrkutatás iránt,
mert a Space Shuttle valójában nem ment sehová, és nem csinált
semmit. Ráadásul még halálos baleseteket is okozott. Az egésznek
negatív felhangja volt, és rengeteg pénzbe is került. Az
Apollo-program óta nem volt igazán nagy lépés az emberes
űrkutatásban, ami már majdnem 50 évvel ezelőtt zajlott le. A
Mars azért izgalmas, mert el tudunk jutni, megvan hozzá a technika,
és biztosításként szolgál az emberi faj számára.
Úgy
gondolom, hogy a Mentőakció, a Gravitáció és a Csillagok között
című, űrutazásról és felfedezésről szóló filmek sokat
segítettek. Jövőre pedig kijön ez a National Geographic Channel
által forgatott hatórás dokumentumfilm, amely mind tényekre
alapul, tehát semmilyen hozzáadott, bizonytalan részlet nem lesz
benne. A nagyközönség figyelme is egyre inkább a Mars felé
fordul, eddig nem igazán foglalkoztunk vele.
A
Mentőakció című sci-fi újra a Mars felé fordította az emberek
érdeklődését
Forrás:
Origo
Az
USA a Shuttle programot választotta a Mars helyett. Miért nem ment
más ország oda? Az oroszok elég szép űrversenyt futottak a
NASA-val a hidegháború alatt.
Igen,
ez egy elég érdekes kérdés. Ahogy a könyvemben is leírom,
amikor a NASA az 1960-as évek elején kijelentette, hogy a Holdra
készül, az orosz űrprogram vezetője odaállt Nyikita Hruscsov
elé, és elmondta neki, hogy képesek lennének embert küldeni a
Marsra, majdnem addigra, amire az USA belőtte az első Holdra
szállás időpontját. Azt mondta, hogy inkább erre kéne
koncentrálniuk, és ezzel kellemetlen helyzetbe hozhatnák a nagy
vetélytársat. Hruscsov azonban azt mondta, hogy neki inkább több
interkontinentális ballisztikus rakétára lenne szüksége, és
maradjanak inkább csak a Holdnál.
Az
erőforrások korlátozottan álltak a rendelkezésükre, mindkettőt
nem tudták kivitelezni, ezért inkább a rakétákat választották.
Én úgy gondolom, hogy a hidegháborút azért nyertük meg, mert
eljutottunk a Holdra. Az Egyesült Államok annyi műszaki
szakértelmet nyert ezáltal nagyon rövid idő alatt, hogy az
hihetetlen. Most azért tudja ezt a beszélgetést egy okostelefonnal
rögzíteni, mert eljutottunk a Holdra 1969-ben. Ha nem tettük
volna, ez az eszköz nem is létezne.
Kétségtelen
tény, hogy Gagarin volt az első ember, aki kijutott a kozmoszba. Az
oroszok ezután azonban elvesztették az űrversenyt
Forrás:
Origo
Azóta
lelassult ez a fejlődés?
Azóta
is rengeteget fejlődtünk. Leginkább két terület az, ahol ezt
érezni lehet, és ahol igazi kreatív zseniket lehet találni: az
egyik az űrkutatás. Most, hogy az űrbiznisz egyre inkább
magánkézbe kerül, a technológiai fejlődés sokkal jobban
felgyorsult, mint amikor még csak az államilag finanszírozott
űrprogramok léteztek.
A
másik terület pedig a gyógyszerkutatás. Tíz éven belül már
képesek leszünk gyógyítani a rákot. Elképesztő dolgok
történnek ott is, például a génszerkesztéssel is, az
őssejtekkel, az immunterápiával, már létezik a CRISPR, nagyon
gyors a fejlődés.
A
NASA igazgatója, Charles Bolden meglátogatja a SapceX-et
Forrás:
NASA/JPL/CaltechPhoto by Thomas A Dutch Slager/Thomas A. Dutch Slager
A
többi ágazatban nem igazán. Nincsenek nagy innovációk az
iparban, az autóknál… persze kivéve az elektromos autókat, Elon
Musk egyre inkább arra kényszeríti az autógyártókat, hogy ebbe
az irányba menjenek, de ez még nem indult be igazán. Sajnos
nincsen nagy előrelépés az energiaiparban sem, bár egyre inkább
a fenntarthatók felé húzódunk, még ez is elég lassú folyamat.
Az összes jelentős innováció az űriparban és az
orvostudományban van.
Gondolja,
hogy a NASA, érzékelve az egyre élesedő versenyt a Mars-felé, és
a privát szektor előretörését, kicsit jobban koncentrál majd a
vörös bolygóra?
Amikor
két évvel ezelőtt megírtam a könyvemet, a NASA azt mondta, hogy
egyáltalán nincsenek marsi terveik. Aztán kijött a Mentőakció
című film, majd a könyvem is, és hirtelen a NASA kinevezett egy
vezetőt a Mars-program élére.
Addig nem is volt Mars-programjuk!
Most pedig, alig hat hónappal ezután, az űrügynökség kijelentette, hogy embereket küld majd Mars körüli pályára 2030-ig. Ezzel teljesen száznyolcvan fokos fordulatot vettek.
Úgy
gondolom, hogy már most aggódnak amiatt, hogy a SpaceX előbb
megcsinálja, amit ők tudnának, ezért sietnek mindennel. Kicsit
olyan az egész, mint egy verseny. Aggódnak az imidzsük miatt.
Petranek
egy 2015-ös TED-előadás közben
Forrás:
James Duncan Davidson / TED
Ez
jó dolog, mert újra felgyorsítja kicsit a fejlődést.
Persze,
én is így gondolom. Az igazán ideális helyzet az lenne, ha azok a
szabályok, amelyek állami hivatalként megkötik a NASA kezét,
megengednék nekik, hogy odamenjenek a SpaceX-hez, és azt mondják:
te
megépíted a rakétát, és elviszed az embereket, mi pedig
átvesszük onnan.
Mert
a NASA nagyon jó a felszíni akciókban, és már régen átgondolták
egy marsi ott-tartózkodás problémáit és azok megoldásait. A
SpaceX nem tudja, mit kezdjen, amint a felszínen van, és nem is
fordít erőforrásokat rá.
Elon
Musk
Forrás: EyePress/Peter
Lou
Lehetne
a kettőjük között egy tökéletes együttműködés, de a NASA-t
megkötik a szabályok. Mindenre, amit tesz, pályázatot kell
kiírnia. Olyan vállalatok jelentkeznek rájuk, mint a Boeing, vagy
a Sierra Nevada, és nagyon furcsán nézne ki, ha minden szerződést
a SpaceX vinne el. Mégis, mindenkinek ez lenne a legjobb. Ez egy
nagyon bonyolult probléma. De szerencsére egyre több az
együttműködés közöttük, jövőre például a SpaceX fog
asztronautákat vinni a Nemzetközi Űrállomásra.
Bejelentik,
hogy megyünk a Marsra. Mit vigyünk, és mi az, amit fel tudunk
használni a bolygó alapanyagaiból?
Rengeteg
dolog van, amit már a bolygón is használhatunk. Szükségünk van
ételre, menedékre és ruhára ahhoz, hogy a Földön túléljünk,
a Marson ez csak abban különbözik, hogy az oxigén is a lista
részévé válik.
Az
elején biztosan visszük az élelmet szárított formában. Azonnal
vizet kell találnunk, ha már ott vagyunk – rengeteg víz van a
Mars felszínén, főleg a föld alatt.
A
bolygó talaja puha, kásás,
tehát
ha a víz a talajban is van, nem fagyott – akár 60%-a víz lehet.
Vinnünk
kell magunkkal különböző eszközöket és gépeket, ami ki tudja
szívni a nedvességet a nagyon ritka marsi atmoszférából, ami
majdnem mindig százszázalékos nedvességtartalmú. Így akkor is
van bőven vizünk, ha nem találunk a talajban, vagy ha nem olyan
kráterben landolunk, ahol fagyott víz található.
Rengeteg
dolog megvan már a Marson, amit használhatunk
Forrás:
Origo
A
Mars talaja a benne található vas-oxidtól vörös, így
egyértelmű, hogy bőven van vas is a felszínen, amit
felhasználhatunk különböző eszközök készítésére.
Ha
terraformálással kicsit felmelegítjük a felszínt, akkor
folyóvizünk is lehet, aminek következtében különböző
növényeket termeszthetünk. Valójában majdnem minden, amire
szükségünk van, már ott van, kivéve az élelmiszereket. Ezeknek
sokáig a Földről kell majd jönniük.
Szóval,
nem kell sokat odavinnünk. Az még nagyon fontos, hogy valamiféle
védelmet kapjunk a sugárzással szemben, mondjuk egy ideig
élhetnénk egy lávatölcsérben, vagy építhetnénk egy nagyon
vastag falú menedéket. Vinnünk kell egy kisebb nukleáris
reaktort, hogy legyen energiánk, de
képesek
leszünk saját napelemeket is gyártani.
Egy
idő után minden, amire szükségünk van, ott lesz a bolygón.
Valójában
az, amit a SpaceX és Elon Musk nagyon jól csinálnak, az az
innovatív rakétatechnológia kifejlesztése, ami ahhoz kell, hogy
eljussunk a Marsig. A NASA azt csinálja nagyon jól, hogy
kifejleszti azokat a megoldásokat, amik lehetővé teszik, hogy
túléljünk, ha már ott vagyunk – mind ideiglenes, mind hosszú
távú célra.
A
Falcon-9 felszállás közben
Forrás:
Citizenside/Julian Leek
Említette
a terraformálást. Nem gondolja, hogy etikátlan egy bolygót csak a
saját túlélésünk céljából megváltoztatni?
A
Mars egy halott bolygó. Valószínűleg nincs élet a felszínén,
és nem is lesz, ha nem nyúlunk hozzá. Etikai szempontból azon
kell elgondolkodnunk, hogy szeretnénk-e biztosítékot az emberiség
számára azzal, hogy odamegyünk, mivel
előbb-utóbb
muszáj elhagynunk a Földet.
A
Nap felfúvódik és magába kebelezi a bolygót, ezenkívül
rengeteg más veszély is leselkedik ránk, mint mondjuk egy nagyobb
aszteroida, ami elpusztíthat minden egyes embert a Földön. Jöhet
egy mutáns formája az ebolavírusnak is, ami hat hét alatt
végigsöpör a bolygón, és megöl mindenkit. Rengeteg veszély les
ránk itthon. A Marssal kapcsolatban fogunk egy halott bolygót, és
életet viszünk rá.
A
kietlen, fagyos pusztaságokkal pettyezett vörös bolygó
meghódítása évtizedek óta mozgatja az asztronautika fantáziáját
Forrás:
NASA
Biztos
vagyok benne, hogy rengeteg probléma lesz, és nagyon sok olyan
dolgot teszünk majd jóindulatból vagy a naivságunk miatt, amit
később megbánunk. De hosszú távon nem ölünk meg semmit a
bolygón, sőt életet viszünk rá, élhető környezetté
tesszük a terraformálással. Csinálhatunk etikai és morális
kérdést abból, hogy azt a pénzt, amit Mars-utazásra költünk,
nem kellene-e inkább a Föld jobbá tételére költenünk, de a
bolygó 193 országa még abban sem tud igazán megegyezni, hogyan
tisztítsuk meg a légkörünket, és hogyan fékezzük meg a
globális felmelegedést. Az igazság az, hogy előbb-utóbb
mindenképpen el kell hagynunk a bolygót a Nap miatt. (A Nap
jelenlegi ismereteink szerint körülbelül 4 milliárd év múlva
fújódik fel vörös óriássá, a szerk.)
A
Nap a távoli jövőben mindent bekebelező vörös óriássá válik
(illusztráció)
Forrás:
Origo
Lehet
rá esély, hogy nem fogjuk elkövetni ugyanazokat a hibákat a
Marson, mint amiket a Földön tettünk. Az emberi populáció mindig
relatíve alacsony lesz a bolygón, szerintem maximum végül néhány
millió ember él majd ott, és valószínűleg egy sokkal direktebb
formája alakul majd ki a demokráciának, mint itthon. Lehet, hogy
nem lesznek képviselők, hanem mindenkinek számítani fog a szava.
Valószínűleg nem lesznek különböző országok, csak egy nagy
nemzet. Ha minden jól megy, akár egy ideális álombolygó is lehet
mind politikailag, mind fizikailag.
Talán
tanultunk annyit a Földön, hogy nulláról kezdeni könnyebb lesz,
mint helyrehozni azt, ami itt van?
Elrontani
nem tudunk semmit a Marson. Nincs mit elrontani, egy teljesen halott
bolygóról beszélünk. Nincsenek erdőségek, amiket
elpusztíthatnánk, folyók, amiket szennyezhetnénk. Úgy gondolom,
annyit már tanultunk, hogy ne induljunk neki rosszul az egésznek.
Hogyan
válasszuk ki, ki menjen a Marsra először? Mik legyenek a
szempontok?
Úgy
gondolom, hogy a legelső missziókra olyan embereket kell
kiválasztani, akik képesek építeni, megvan hozzá a
háttértudásuk. Olyanokat is küldenünk kellene, akik értenek a
szükséges gépek kezeléséhez.
Ez
lenne a közeljövő? Jelenet a Mentőakció című filmből
Forrás:
Intercom
Az
a lényeg, hogy képesek legyünk egy bázis létrehozására, ahová
már megérkezhetnek a kevésbé szakértő lakók. Ha minden úgy
megy, ahogy Elon Musk eltervezte, akkor nagyon hamar emberek százait
kell küldenünk a bolygóra, és itt már
leginkább
az lesz a választóvonal,
hogy
kinek lesz elég pénze ahhoz, hogy eljusson odáig.
Biztosan
lesz valamiféle szűrőrendszer – nem engedünk majd például
bűnözőket vagy drogfüggőket a bolygóra -, de alapjában véve
bárki mehet majd, aki akar.
Hosszabb
távú marsi élet után alkalmazkodhat az emberi test az ottani
körülményekhez? Létrejöhet egy másfajta „marsi ember”?
Abszolút.
Nem hiszem, hogy ezer év múlva képesek leszünk a marsi
atmoszférát belélegezni, de úgy gondolom, hogy nagyon gyorsan
fejlődni fogunk, és alkalmazkodunk majd az ottani körülményekhez.
Különbség
a Mars és a Föld között napkitörések idején - a saját
bolygónkat megvédi a külső földmag mozgása által generált
mágneses mező, a Marsnak viszont nincs ilyen védőburka
Forrás:
NASA / MAVEN
Főleg
úgy, hogy egyre több sugárzást leszünk képesek elviselni. Aztán
hozzászokik majd a testünk a földi gravitáció 38 százalékához
is, ami a bolygón uralkodik. Ez a két szempont lesz az, amihez a
leggyorsabban hozzászokhatunk, és a genetikánk átalakul a
könnyebb túlélés érdekében. 3-400 év múlva a marsi emberek
genetikailag mások lesznek, mint a földiek. Mindkét csoport
ember lesz még, mindkettő marad Homo sapiens, de más változata a
fajnak.
A
Mentőexpedíció főhőse krumplival vészelte át a Marson töltött
időszakot
Forrás:
Intercom
Ezzel
párhuzamosan egyre inkább azt az időszakot éljük, amikor a
mesterséges génszerkesztés előtérbe kerül. Nem gondolom, hogy
annyira nehéz lenne rájönni, mely gének azok, amelyeknek
megváltoztatásával nagyobb sugárzást vagyunk képesek elviselni.
Egyelőre nem tudjuk biztosan, hogy az alacsony gravitáció milyen
problémákat okoz majd az emberi testben, de amint rájövünk, a
génjeinkben ezt is módosíthatjuk.
De
még mindig rengetegen ódzkodnak a génszerkesztéstől.
Elfogadottabb lesz ez vajon a jövőben?
Félnek,
persze, de itt van már például a CRISPR,
amivel már most belenyúlhatunk az emberi génszerkezetbe. Valaki
biztosan vállalkozik majd rá, hogy megtegye. Én is félek tőle,
de úgy gondolom, hogy előbb-utóbb szükséges lesz a túléléshez.
Tudjuk,
hogy néhány ember sokkal jobban viseli a sugárzást, mint mások,
akár ezt is figyelembe vehetjük, ha az első Mars-utazókat
választjuk ki. Mégis, úgy gondolom, hogy az első körben olyan
okos, ügyes, tehetséges embereket küldünk, akiknek megvannak azok
a képességeik, amelyekkel bázist építhetnek egy új civilizáció
számára.
Kathy
Niakan, a Francis Crick Intézet kutatója. Az angol intézetben már
szabad a CRISPR technológiát alkalmazni a hólyagcsíra-állapotban
lévő embriókon
Forrás:
Francis Crick Intézet
Nagyon
sokan azt mondják, hogy pontosan az ilyenek miatt kellene először
a Holdon létrehoznunk egy gyakorlóbázist, ahol ezeket a tényezőket
kiszűrhetnénk. Ön szerint ez időpocsékolás lenne?
Abszolút.
A Hold is egy halott égitest, még inkább, mint a Mars. Semmi nincs
ott, amit fel tudnánk használni. Még bányászni sem éri meg
rajta. Úgy gondolom, hogy nincs szükségünk gyakorlásra.
Mindenünk megvan már most is. Ha mégis gyakorolni szeretnénk, azt
a Földön is megtehetjük. Ha odamegyünk, az idő- és
pénzpocsékolás.
Fantáziarajz
az ESA által tervbe vett holdbázisról
Forrás:
ESA
És
mit gondol a Mars One projektről?
Azt,
hogy az egy érdekes ötlet. Nem feltétlenül jó, de érdekes. Az
elképzelés mögötte nagyon jó, de a szervezőknek nincs pénzük.
Nincs rakétájuk sem. A metódusuk egyébként teljesen reális és
jó: először a készleteket és a robotokat kell küldeni, ezek
összerakják az állomást, amibe megérkeznek az emberek. De
legalább hatmilliárd dollárra lenne szükségük csak ahhoz, hogy
elinduljanak. Még 600 000 dollárjuk sincs.
Az
viszont igazán jó, hogy
megmutatták:
több ezer ember akar menni a Marsra.
Ennyien
jelentkeztek hozzájuk. Bebizonyították, hogy van érdeklődés.
Jó
ötlet realitytévét csinálni az első Mars-kolóniából?
Nem.
Bár egyik realityműsorról sem gondolom, hogy jó ötlet lenne. De
emellett rengeteg olyan dolog lesz a Marson, amit az ottaniak
találnak ki és építenek meg – ezt nem lenne gazdaságos
visszaküldeni, viszont az adatokat, az elkészítés módját és
minden ilyesmit képesek video-összeköttetéssel átadni. Szóval,
ilyen szempontból még jó is kisülhet belőle.
A
marsi telephely a Mars One látványtervén
Forrás:
Mars One
Egy
dokumentumfilm esetleg olyan lenne, amit érdemes megcsinálni. Nem a
reality show.
Mennyiben
lesz más egy ilyen Marsra szállás, mint a Holdra szállás, ami a
médiaközvetítést illeti? Több mindent fogunk tudni a Mars-lakók
életéről?
Ma
már olyan apró kameráink vannak, amik nem jelentenek pluszsúlyt
az űrhajón. Így egy rakás képet és videót küldhetünk vissza
majd a Földre. Kialakíthatunk egy sokkal médiaérzékenyebb
közösséget, akikhez közelebb érezhetjük magunkat. Akár a
közösségi médiát is használhatjuk –
az
első embereknek biztosan lesz majd Facebook-oldaluk,
ahol
megoszthatják, mi történik velük. Ezt már az Űrállomás
asztronautái is elkezdték csinálni. Úgy gondolom, hogy sokkal
több információt fogunk majd kapni az első Mars-lakókról, mint
eddig bármilyen űrhajósról.
Az
eléggé egyértelmű, hogy ha eljutunk a Marsra, nem ez lesz a
végállomás. Hova mehetünk tovább?
Muszáj
tovább mennünk, mert előbb-utóbb ugyanaz a Nap, ami a Földet
bekebelezi, eléri a Marsot is. Ha el akarjuk kerülni a kihalást,
az egész Naprendszert el kell hagynunk. Ma már olyan
űrteleszkópokat építünk, amelyek hamarosan be tudnak majd
azonosítani a Földhöz nagyon hasonló bolygókat.
A
galaxisunkban valószínűleg legalább egymilliárd Föld típusú
bolygó van.
Muszáj találnunk egy olyan planétát, ami nagyon hasonlít a miénkhez, terraformálás és egyéb beavatkozások nélkül tudunk élni rajta. Először meg kell találnunk, aztán olyan speciális rakétát építenünk, ami megközelíti a fénysebességet. A lényeg az, hogy egy emberöltőn belül elérjük a bolygót, és vissza tudjuk küldeni a tapasztalatainkat.
Úgy
gondolom, hogy akkor, amikor képesek leszünk nagyobb populációt
kialakítani a Marson, már meglesz a technológiai felkészültségünk
egy ilyen utazásra is. Talán rögtön arra fogunk fókuszálni, és
nem foglalkozunk majd annyit egy hosszú távú Mars-bázis
kialakításával.
Petranek
szerint akár már a gyerekeink is a Marsra juthatnak
Forrás:
TED
Mindig
olyan faj leszünk, aminek mozognia kell, mert a bolygók nem élnek
örökké. De azt is érdemes megemlíteni, hogy elég fiatal faj is
vagyunk, alig kétszázezer évesek. Mondhatjuk, hogy nagyon sokáig
jutottunk el, nagyon rövid idő alatt. És most a Mars-utazás utáni
teendőkkel sokkal hosszabb időre toljuk ki az emberiség jövőjét,
mint amennyi óta egyáltalán létezik.
Mit
gondol, Stephen Hawking és Jurij Milner Breakthrough Starshot
kezdeményezése az első lépés lehet egy ilyen Föld-szerű
planéta felfedezéséhez?
A
Starshot
küldi majd azokat a nanoszondákat, ugye? Talán sikeresek lesznek,
talán nem. Én sokkal inkább bízom egy most készülő privát
űrteleszkóp indításában, ami kifejezetten közeli Föld-szerű
bolygók kutatására indul majd.
Gyönyörű
fantáziarajz a Starshot projekt működéséről
Forrás:
Breakthrough Starshot
Valószínűleg
ezzel előbb találunk majd ilyen planétát, mint a Starshottal.
Tetszik ez a nanoszondaötlet, de kicsit túl szépnek tűnik, hogy
igaz legyen. Még legalább ötven év kell ahhoz is, hogy a
lézereket megépítsék. Ráadásul a lézer is rettentő erős lesz
– félő, hogy akár a Föld ellen is fordítható.
A
Kepler-űrtávcső
Forrás:
NASA/Ames/JPL-Caltech
Úgy
gondolom, hogy sokkal célravezetőbb egy jó tudományos távcsövet
küldeni, mint a nanoszondákat. Nagyon jók vagyunk teleszkópokban.
Képesek
voltunk megduplázni a Kepler-exobolygók számát
csak
azzal, hogy egy új algoritmust találtunk, amivel az eddig befogott
adatokat újra átnéztük. Szerintem ebben, sőt akár a földi
teleszkópokban is ott a lehetőség, hogy igazán jó jelöltet
találjanak a jövő emberisége számára.
Forrás:
Origo.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése